Ki kell térnem az egyik legnagyobb fájdalomra, mely embert sújthat, ha elveszti gyermekét. Milyen vigasztaló szavakat találhat ilyenkor az együtt érző ember? Mit kérdeznek ilyenkor a szülők?                                                                         - Miért vett el tőlem az Isten? -                                              Nem vette el senki, neki már csak ez volt a feladata! 

Véleményem szerint egy gyermek halála éppen annyira nem értelmetlen, mint bárki más halála. Mivel életünk szorosan összefonódik egymással, így vagy úgy hatunk egymásra, ezért egy gyermek elvesztése is, hat az ő ismerőseire, rokonaira, szüleire, akik mint érzelmi tragédiát élik meg, és kénytelenek számadást végezni életükről.                                                                                                 

- Vajon elégé szerettem a gyermekemet?                                                                                - Eleget foglalkoztam vele? -                                                       - Törődtem vágyaival, álmaival?-                                                - Tehettem volna többet is érte?-                                              Ha ezeket, a kérdéseket felteszik önmagukkal, idővel többet törődnek szeretteikkel, mint azelőtt, mert már tudják, mit veszthetnek. Ha ezt elérik, már nem hiába távozott el a gyermek. Az ő szempontjából pedig valószínű, hogy már olyan nemes és jó lelkű gyermek volt, hogy már nem volt más célja az életének, csak hogy távozásával figyelmeztetést küldjön szeretteinek, másképp kellene élni!                            

Az emberiség régtől kezdve megpróbált magyarázatot keresni számára érthetetlen történésekre, és próbálta befolyásolni azokat oly módon, hogy kitalálta a babonát, a különböző jóslásokat, a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig. A védőangyalokat, a megkísértő démonokat, boszorkányokat. Ha szerencsésen megmenekült egy személyes katasztrófától, akkor lehetséges tartotta, hogy a személyes védőangyala őrizte meg épségét.

Miközben valószínűleg még nem teljesítette a feladatát életében, ezért még nem volt itt az ideje a halálának.