Két út közül kell tehát választanunk: akarunk e tenni, azért hogy életünk jobb legyen, vagy egyszerűen éljük az életünk, elfogadva olyannak amilyen, nem törődve avval, hogy merre haladunk, és miért.

Kutatásaim alapján rá kellet jönnöm, hogy az európai vallások mindig magyarázatot kerestek, melyet a Teremtő létezésében találtak meg, a keletei vallások pedig egyszerűen elfogadják létezésüket.                                                                A vallások folyamatosan módosultak kezdeti formájuktól kezdve, a mai változataikig. Többször akartak más és más szabályokat belemagyarázni az eredeti törvényekbe, legtöbbször saját érdekeik, vagy személyiségük mintájára. Melyeket aztán felhasználhattak saját akaratuk szerint, más emberek kárára. Gondoljunk itt az inkvizícióra, boszorkányüldözésekre, a különböző vallásháborúkra. (Itt jobbára az európai vallásokra gondolok.)

Képesek voltak a szent könyveket átalakítani, olyan részeket elvetni, mely az alapvető mű szerves része volt. (Holt tengeri tekercsek, Júdás könyve, stb.) Melyek ugyan olyan, vagy még régebbiek voltak, mint a ma ismert részek. Ennyi átalakítás, átformálás után, már régen elveszet a valódi mondanivaló, a lényeg.

Ahogy a rózsa, ha levágjuk, megnyessük, összegyűrjük, elveszti igazi szépségét, úgy veszítette el lényegét minden szent könyv. Ahogy a virág szépsége nem csak a látványból áll, hanem az illatából, a lényegéből adódik össze, ugyan úgy nem lehet a szent könyveket erről, vagy arról az oldaláról megmutatni, mert így tűnik el a valódi mondanivaló.

Jól végig gondolva, a szent könyveket már oly sok féle formában magyarázták, hogy egy felvilágosult, művelt ember, kételkedni kezdhet az Igazság jelenlegi formájának hitelességében.

A szenvedést okozó tetteket, melyeket Isten nevében követtek el, sem Isten akaratából történtek. 

 Az ember tette azt, az emberrel.