Megbocsátani a bűnösnek a büntetés után, vagy megbüntetni más bűnéért, ezeket nem lehet megbocsátásnak tekinteni. Ezért az Isten akkor bocsátja meg a bűnt, ha a szolga megbánja, és jót cselekszik és elhatározza magában, hogy nem tér vissza ahhoz a bűnhöz. (Ez elősegíthette a lelki fejlődést is. - A szerző.) Megbocsátja neki büntetés nélkül, és mások büntetése nélkül. Mindez nem Isten tökéletlenségének számít, hanem éppen fordítva.

Természetesen Allah is meg bocsáthat:

 "Mondd: Ti szolgáim, akik önmagatok ellen vétkeztetek! Ne veszítsétek el a reményt Allah irgalmában! Allah minden bűnt megbocsát. Ő a megbocsátó és a könyörületes. És forduljatok megbánóan Uratokhoz és vessétek alá magatokat néki, mielőtt még a büntetés meglep benneteket. Akkor már nem segít rajtatok senki." (39:53-55).    Itt utal az önmagunk megmérettetésére.

Az iszlám is és a kereszténység is arra bíztatja az embert, hogy jókat cselekedjen és jó életet éljen. Mindkettő elveti a hazugságot, a cserbenhagyást, a képmutatást, a kegyetlenséget, az erőszakosságot, a beképzeltséget, a becsapást, a testi vágyakat, a lustaságot, az önzőséget, az irigységet, a dühbejövést, az erőszakot és végül azt is elveti, hogy valaki csúnyán beszéljen a másikhoz.

 Megparancsolják a hívőknek, hogy bízzanak Allahban az Egy istenben, és higgyenek is benne. Továbbá azt is parancsolják, hogy bánja meg az ember a bűneit. Megparancsolják a hívőknek, hogy igazat beszéljenek, tiszták, bátrak, igazságosak, jók és irgalmasak legyenek, és jókat cselekedjenek és uralkodjanak magukon, ha valami baj van, és végül egyenesek legyenek.

Az összes jó dolog, amire az iszlám és a kereszténység tanította az embert, azokat két pont alatt foglalhatjuk össze:

(1) Azok a jó dolgok, amelyek megállítják az embert, hogy mások életét és saját dolgait bántsa. Úgy, mint a becsület, a tiszteletben tartás, a megtartóztatás, a megelégedés és a békesség.

(2) Azok a jó dolgok, amelyek megparancsolják az embernek a jó cselekvést másokkal szemben. Úgy, mint az irgalmasság, a megbocsátás, a bátorság, a türelmesség, a megbízás, az igazmondás, az összejövetel és a szeretet

A muszlim ember hisz minden vallásban, amely az égből jött, és amelyik a bölcs Egyistentől származik. Az iszlám szent könyvében szerepel az, hogy Allah elküldte a prófétáit az összes létező nemzethez, hogy kimentsék azokat a sötétségből a világosságra, és hogy megmutassák nekik a jó, igazi utat.

Mivel Allah az összes teremtmény ura, nem teheti, hogy csak egy kiválasztott népből küldi a prófétákat és a többi nemzetet kihagyja!

A muszlim embernek hinnie kell Allah minden prófétájában és küldöttében. A muszlim ember nem tagadhat meg semmilyen küldetést, amit Allah leküldött valamelyik prófétának vagy küldöttnek. Mindezt a muszlim ember a Koránból tanulta. Ezért Allah összes prófétája egyenrangú a muszlimok számára. Pontosan úgy szereti őket, ahogyan szereti az iszlám prófétáját, Mohamedet.

(Míg a kereszténység tagadja bármilyen más vallás igazságait. Bár találtam utalásokat arra, hogy Jézus megemlíti Mohamed prófétát. – az író).

Iszlám korlátok a vallásos élethez:

A megígért dolgok bizonnyal be fognak következni, úgymint a Végső Óra, a Feltámadás, a Számonkérés és a Jutalmazás vagy a Büntetés. Ezek mind meg fognak történni, senki nem képes arra, hogy ezek bekövetkezését megakadályozza.

Az Úr soha nem bocsát meg a bűnösöknek büntetés nélkül, ha pedig megbocsátja, akkor ez ellentmond az Ő igazságának.

Megbocsátani a bűnösnek a büntetés után, vagy megbüntetni más bűnéért, ezeket nem lehet megbocsátásnak tekinteni. Ezért az Isten akkor bocsátja meg a bűnt, ha a szolga megbánja, és jót cselekszik és elhatározza magában, hogy nem tér vissza ahhoz a bűnhöz. Megbocsátja neki büntetés nélkül, és mások büntetése nélkül. Mindez nem Isten tökéletlenségének számít, hanem éppen fordítva.

 „Nekik a Pokol büntetése jár, a Pokol tüzének büntetése.” A jutalom és a büntetés ugyanolyan fajtájú, mint az a cselekedet, amiért azok járnak. Erről Al-Aasan al-BaLrs azt mondta: „Nézzétek az Ő kegyességét és irgalmasságát. Megölték a hívőket, és Ő a megbánásra és a bűnbánatra hívja őket.”

Maga a Pokol nagy kórház, ahol meggyógyítják azokat az embereket, akiknek a szívük beteg volt és ő maguk rosszak voltak: tele voltak gyűlölettel, kapzsisággal, képmutatással, telhetetlenséggel, becsapással, azok a fájdalom és a megbánás tüzében fognak megtisztulni.

Azok viszont, akik nem ragaszkodnak a bűnhöz, és megbánással fordulnak az Istenhez, azok megbocsátónak találják az Istent, és az nem kér tőlük ellenértéket.