Egy beszélgetés, vita során, ha ismerjük jól a partnerünket, ha odafigyelünk, és mi magunk tudatosan élünk, előre lehet tudni a mondatait, mit miért mond. Ki lehet számítani, mit lehet várni tőle, és mit nem. Ha nézeteltérésbe kerülünk egy egoista, hiú emberrel, akkor hiába is próbálnák meggyőzni igazunkról, vagy közös nevezőre jutni vele, mivel egocentrikus személyiségéből fakadóan nem tudja a másik fél véleményét elfogadni, vagy megérteni.                

Az ilyen emberrel hiábavaló vitázni. Ez a viselkedési mátrix csak valamilyen mély benyomás, érzelmi szerencsétlenség, halálközeli élmény átélése során változhat meg. De az idő haladtával egyre nehezebb a változás, mivel addigra a lenyomatok annyira belénk rögzülnek, hogy még a sablon finom vonalai is eldurvulnak.

"Ahhoz, hogy önmagad legyél - egy olyan világban, amely éjjel-nappal arra törekszik minden erővel, hogy olyanná tegyen téged, mint akárki más - a legnehezebb csatát kell megvívnod, amit csak lehet emberileg, és sosem szabad abbahagynod a harcot."

A tudattalalan ember, személyiségének alapvető jellemvonásait nehezen tudja elrejteni, bár még erre is képes, ha személyes érdekei, vágyainak érdeke ezt kívánja. Az emberek közötti kapcsolat működése közben, képes a szerepei szerint egy álarcot felvenni, eljátszani személyiségének szöges ellentétét. Egy öntelt személy, hogy a neki tetsző személyt meghódítsa, képes látszatát kelti annak, hogy őt bárki más érdekli.

Vagy a hiú, hogy magán kívül tud szeretni bárki mást. Az ilyen megtévesztésen alapuló kapcsolatok, rendszerint késői felismeréssel végződnek, melyből csak bánat fakadhat.