Származásunk, viselkedésünk, génjeink, neveltetésünk, vagyis a múltunk, összetett módon gyakorol hatás az életünkre, mivel a szerint viselkedünk, amit magunkban hordunk, azzal hatással van jövőnkre, tehát sorsunkra is. Mindezt a múltból hozzuk magunkkal.

Én megfigyeltem sok család életét több emberöltőre visszamenőleg, és azt tapasztaltam, hogy a nemzedékek tagjainak életében nagyon sok közös vonás megtalálható. Például: testvérek korán megszakítják egymással a kapcsolatot, és az utódok is ugyan így járnak, mivel nem ismernek más viselkedési normát, a meglévő rögzül beléjük, és ezért nem tudnak másként viselkedni. Az elődök gyakran veszekedtek, az utódok sem tudnak békében élni.

„Az élet fejezetei nem zárulnak le csak úgy, a maguk törvényei szerint. Egyszerűen azért mert nem ez a tulajdonságuk. De hogy időnként előbújnak, amikor nem is várnánk az egészen biztos. S miközben azt követelik, hagyjuk már békén őket, az ember egyszeriben rádöbben, hogy voltaképpen nem is nagyon akarná, mert még mindig vár tőlük valamit.”

Ez is arra utal, hogy életünket meghatározó események a múltban gyökereznek. Hiszen a viselkedésünk sémáit nagy részben szüleinktől tanuljuk el, ezt felismerve, ki tudjuk javítani azt. Ez az ismétlődés azért történik, mert nem csak az egyénnek van karmája, hanem a társadalmaknak, országoknak, le egészen a legkisebb egységig, a családig. Ezért vannak hasonlóságok a nemzedékek között, és ez addig ismétlődik, amíg a karmikus feladatot fel nem oldja valaki.

 Magunkban hordjuk a jót és a rosszat, és ha megtaláljuk a kettő között az egyensúlyt, az életünk egyenes vonalú lesz, ritkán lesznek gondjaink, problémáink, de ha akadnak is, könnyen megoldjuk őket, ha a magunkban hordott ’’programozás'' megfelelő. Az egyensúly segít feloldani, megérteni a bennünk lévő rossz által elkövetett hibákat, bűnöket. Ha megértjük a programunk nyelvezetét, át tudjuk írni azt, így saját magunkat tudjuk a jóra programozni.

Ahogy minden relatív, úgy az igazság, a jó és a rossz is az. Ami az egyiknek rossz, az a másiknak jó, és fordítva. Csak nézőpont kérdése az egész. Akadnak azonban egyetemes törvények, melyek meghatározzák a jót és a rosszat. Például: a testileg, vagy szellemileg, érzelmileg gyengébbek ellen elkövetett bűnök, abszolút rosszak.

 Megkérdezték tőlem, mit nevezek jónak? Ami az egyes ember számára jó, az mindig az? Én úgy gondolom, ha olyat teszünk, amivel másoknak, bármilyen kis mértékben, de kárt okozunk, az már helytelen. Persze előfordulhat, egy vitás kérdés megoldásaként, hogy annak engedélyével cselekszünk, annak kárára, de akkor nekünk is kell engedményt tennünk, hogy kompromisszum jöjjön létre, mely mindenki számára hasznos.

De ha cselekedeteinkkel úgy okozunk másoknak örömöt, hogy magunk áldozatot hozunk, még ha a legkisebb mértékben is, már igazán jót tettünk.

Az-az ember, akinek az érzelmek a fontosak, és nem a pénz, boldog lehet szegényen is. A gazdag ember viszont könnyen lehet boldogtalan, mert rendszerint más embert kihasználva lett vagyonos, és amiért így tett, ezért lesz magányos, ami a gazdagság, vagyis az önzés velejárója. Természetesen vannak ritka kivételek, amikor valaki a tehetségével jutott a vagyonához.

Az önzés nem kizárólag a gazdag ember jelleme, maga a vagyon, ami önzést és irigységet von maga után.

Az anyagiasság és a szeretet olyanok, mint a mágnes két pólusa, nem közelíthetők egymáshoz. Akinek a szeretett fontos, olyan emberekkel tart kapcsolatot, akik ebben hasonlítanak hozzá, ezért ő is megkapja a maga szeretet ’’adagját''.

 Akinek a pénz fontos az mindig többet és többet akar gyűjteni, még arra is hajlandó, hogy mások kárára tegye ezt. Ha két ilyen ember akad össze, azok között legtöbbször csak negatív érzelmek jöhetnek létre: Gyűlölet, harag, bosszú, félelem, irigység. Ez alól kivétel, ha a szeretet ereje legyőzi a kapzsiságot, és közösen fordulnak a világ felé. Ez is azt bizonyítja, hogy a szeretet ereje legyőzhet bármit.